Fényi Gyula az egyik legrégebbi magyarországi polgárváros, Sopron szülötte. A soproni kereskedõnek, Finck Ignácnak (1797-1853) és feleségének, Binder Anna Máriának tizenegyedik - legkisebb - gyermeke 1845. január 8-án látta meg a napvilágot (testvérei közül még négyen érték meg a felnõtt kort). A keresztségben az István nevet kapta. A Julius (Gyula) keresztnevet jezsuita szerzetesként választotta, családnevét fiatal tanárként belügymínisztériumi engedéllyel magyarosította Fényire. Bizonyára már szülõvárosában és családi környezetében magába szívta azokat a polgári erényeket, amelyek késõb csillagászként is jellemezték: a megbízhatóságot, a célra törõ szívós kitartást és pontosságot. Ezek jellemezték a család másik kiemelkedó tagját, Fényi bátyját, Finck Jánost, akit Sopron polgármestereként szerzett érdemeiért 1890-ben királyi tanácsos címmel jutalmaztak. Fényi csendes, szelíd, visszahúzódó természetû gyermek volt, ezeket a vonásait csak fokozta, hogy korán árvaságra jutott. Legnagyobb örömét abban lelte, hogy házuk padlásáról gyönyörködött a csillagokban. Fiatal korából ez az egyetlen utalás, amely késõbbi foglalkozására mutat, mivel tanuló évei alatt nem sok csillagászati vonatkozású ösztönzést kapott.

Nem sokkal a soproni bencés gimnáziumban tett kitünõ érettségi vizsgái után (1864) súlyosan megbetegedett, az orvosok már-már az életérõl is lemondtak. Vizenyõs tüdögyulladásának következményeiból csak hosszú lábadozás után épült fel.

Elmélkedó hajlama, nem remélt gyógyulása és egy jezsuita atya hatására 1864. szeptember 24-én felvételét kérte a jezsuita rendbe az ausztriai Kalksburgban. A nagyszombati újoncházban letöltött két év noviciátus után két évig klasszikus filológiát és szónoklástant, majd 1868 és 1871 között filozófát, matematikát és természettudományi ismereteket tanult. Sikeres vizsgái után a kalocsai Érseki Fõgimnáziumba helyezték, mint a fizika és a természetrajz tanárát. A gimnáziumban ekkor már mûködött egy kis meteorológiai állomás - az önálló magyar meteorológiai hálózat egyik legelsõ észlelõhelye -, melynek kezelését a mindenkori fizikatanárok végezték. Itt ismerkedett meg Fényi a meteorológiai mérések és megfigyelések gyakorlatával. 1874 õszén rendi elöljárói Innsbruckba küldték teológiai tanul- mányokra. 1877. július 31-én szentelték pappá.

A következõ évben újból Kalocsán találjuk: 1878-ban a Fõgimnázium fizika és természetrajz tanára, 1880-ban pedig kinevezték az akkor berendezett Hajnald-csillagvizsgáló elsõ igazgatója, a német jezsuita P. Karl Braun asszisztensévé.1882 õszétól a jezsuiták pozsonyi fõiskoláján tanított felsõbb matematikát, de három év múlva visszatért Kalocsára a Hajnald Obszervatórium igazgatójának. Fényi az Obszervatórium legfõbb programjául a protuberanciák (a Nap gázkitörései) észlelését jelölte meg. Személyes adottságai révén is alkalmas volt erre a munkára. Elsõsorban észleló csillagász volt, aki nagyon körültekintõen, aprólékos figyelemmel végezte a munkákat. Fényi 1885 telétõl 1913 õszéig vezette a csillagvizsgálót. Tevékenységének 32 éve alatt 4929 megfigyelési napon 24 665 protuberanciát észlelt. Rajzai - egybevetve a mai modern fényképekkel - szinte tökéletesen megközelítették a protuberanciák szerkezetét és lényegi képét. Igen értékesek a meteorológiai megfigyelései és a kezdeti rádiózást elõsegítõ kutatásai. A kortárs csillagászok nagyra értékelték Fényi munkásságát. Összesen 258 cikke (ebbõl 78 meteorológiai) 16 külföldi és 7 magyarországi lapban jelentek meg, hat nyelven (angol, francia, latin, magyar, német, olasz).

1917-ben hagyta abba a megfigyeléseket, amikor látása már annyira megromlott, hogy csak elméleti munkával foglalkozhatott. 1922-ben enyhe szélütés érte, de hamarosan visszanyerte egészségét. Szerzetesi fogadalmának 60. évfordulóját (1924), sõt ötvenéves papi jubileumát is megünnepelhette ( 1927. július 31.) Bár tuberkolózisa elhatalmasodott, szervezete hónapokig ellenállt a betegségnek. Még halála napján is misézett.

1927. december 21-én, este hét óra elõtt a kalocsai rendház kápolnájába menet összeesett, és néhány perc múlva örökre lehunyta Isten dicsõségének és a tudomány igazságának keresésében elfáradt szemeit. Fényi Gyulát nagyra értékeli a tudományos világ. A Holdon három magyar tudós nevét viseli egy-egy kráter: Bánki Donát, Eötvös Lóránt és Fényi Gyula nevét. Dr. Horváth Tibor kezdeményezésére a miskolci jezsuita gimnáziumot és a teret, amelyen az iskolaváros épül Fényi Gyuláról nevezték el.